No a helyzet az, hogy eddig senki nem szólt nekem 1 verssel, gondolattal, hogy e menüpont alá tehessem. Tessék aktívnak lenni ;) Idéznék egy híres mondatot:

"Nem kell félni, nem fog fájni..."  /Qrcsótány/

 

Szempontjaim a haza árulóival szemben (Gál Boglárka):

1. ők tönkreteszik az Országot, MI megvédjük Nemzetünket!

2. ők támogatják a gonoszt, a bűnt, MI küzdünk ellene! (igaz vannak magyar bűnözők, ezt aláírom, viszont ők nem tudják, mi a Haza szeretete, számomra azok a magyar emberek is számítanak, nem úgy, mint nekik.)

3. ök eladják a hazánkat, MI visszavárjuk a jobb és szebb kort!

4. ök eladták a lelküket a csalásnak, lopásnak, hazugságnak, MI becsülettel, kitartással, egy jobb szemlélettel éljük a mindennapi életünket!

5. ők menekülnek, rettegnek a magyaroktól, MI megbecsüljük magyarságunk, mivel egymásért vagyunk, ha a kór-mány már "elkúrta, nem kicsit, nagyon..." a magyarok türelmét.

...stb.

---

Gál Boglárka:

Ahogy néztem a hópelyheket lehullani az égből, elgondolkodtam azon, hogy ezek a hópelyhek mind egy felé haladnak, amerre a szél viszi őket. Ezt kellene a magyar embereknek is megtenniük! Menni egyfelé, amerre a szívünk visz! Együtt! Egy célért! Egy teljes, s dicső Hazáért!

---

Gál Boglárka:

Az állatok megtanúlnak ösztönből járni, repűlni, s úszni. Megtanúlják kik az ellenségük és a barátjuk. Nekünk, embereknek kell 2-3 év, amíg megtanulunk járni. Legalább 10 évesen megtanúljuk az úszás titkát. Hosszú idő kell, míg rájövünk, hogy ki az ellenség és ki a barát. Vajon megtanúltuk már mi, magyarok ezeket? Lehetséges! Sőt...! DE! vajon miért rettegünk mégis, ha egy vízcsepp ráhull az égből reánk? Miért rettegünk az első lépéstől? Mennyi kérdést kell még feltennem ahhoz, hogy az első lépésből kettő legyen?! ADJATOK VÁLASZT, MERT NEM ÉRTEM A "CSENDET"!

---

Csiki Nándor:

Isten kardja

Ki egykor e kardot fogta,
Az egész világ meghódítója,
Harcban bátran forgatta,
Hős Atilla, Hunnia nagy királya.

Ki egykor összefogott népeket
Egy karddal teremtett csodát,
Nem érzett soha sem félelmet,
Rettegték nevét, Isten ostorát.

Fehér lova nagyot nyerít
Vágtat Atilla a zöld sztyeppén,
Mögötte harcosai felbőszülve,
Rohamra indulnak Pannónia mezején.

Mára idegen kéz töri a Kárpátokat,
Rabigába taszítják a nemzetet,
Mi soha nem adjuk fel Hazánkat,
Ősi vadászterületünket.

Hallgass meg hunok vezére
Ó hatalmas Atilla király!
Nevedet súgja utódod vére,
Mi, magyarok hívunk téged, nagy király!

Isten kardját ha megtaláljuk,
Megszületik újra a legenda,
Felsorakozik hozzád hadunk,
Miénk lesz újra a Haza.

Rettegjen újra Európa nyilainktól,
Népek érezzék mély haragunkat,
Örök félelem a magyar hódítótól,
Visszavárjuk Atilla királyunkat!